Már mindent egyben találtok a

http://reszvetelhete.net

oldalon

DOC formátum

PDF formátum

Itt meg is nézheted:

Ehhez egy egyszerű mini-pályázatfélét hoztunk létre, amely a jelentkezőknek összesen 12 helyi programjához tud bizonyos költségek átvállalásával hozzájárulni.

Gyorsan kell cselekedni, de használjátok ki! Ez is egy kis rész az egészhez!

ÁRH-Add tovább! – programszervezési támogatás

ÁRH – NEVEZÉSI LAP 2011

A

Témajavaslatok:
1) Valódi demokráciát Most!
A világon hónapok óta százezrek mozgósítanak egy valódi demokráciáért, egy jobb jövőért! Október 15-én több tucatnyi országban jutnak kifejezésre e folyamatok eredményei
Járuljunk hozzá mi is!
Angol: http://takethesquare.net/
http://www.facebook.com/event.php?eid=113736602047697
Magyar: http://www.facebook.com/event.php?eid=260658203949673
http://www.facebook.com/forradalommost

2) Változásban a civil szabályozás! Ragaszkodjunk az érdemi civil részvételhez!
Számos aggály merült fel az új szabályozással kapcsolatban, 500 civil szervezet csatlakozott ahhoz a felhíváshoz, amely a tervezettel kapcsolatos kifogásokat és cselekvési lehetőségeket fogalmazza meg: http://nonprofit.hu/?q=civiltorveny_csatlakozas. Egy részletes elemzői vélemény itt is olvasható).
Az ÁRH jó alkalmat ad a vitára és a nyomásgyakorlásra egyaránt!

2. Önként, szívesen!
Az önkéntesség, mint a részvétel első lépcsőfoka

Témajavaslatok:
1) 2011. Önkéntesség Európai Éve
Az Európai Unió a 2011-es tematikus évet az önkéntesség témájának szenteli, melynek célja, hogy minél több társadalmi réteget megszólítva tudatosítsa az emberekben az önkéntes tevékenységek és az aktív állampolgárság pozitív következményeit.
http://www.onkentesseg2011.hu/

2) A fiatalok közjóért való tevékenysége
A bő egy éve elindult „Add tovább! – Fiatalokkal a települési közösségekért önkéntes mozgalom” a települések életképességének fokozásáért és az ifjúság demokratikus elköteleződése érdekében szerveződik. A fiatalok közjóért való önkéntes tevékenységét a mozgalom az ÁRH során kiemelt eseményekkel is támogatja. Csatlakozzunk hozzájuk!
http://addtovabb.kozossegfejlesztes.hu/

3. A szegénység néma? Adj hangot neki!
A részvétel lehetőségei a szegénység mérséklésében

Témajavaslat:
Október 15-én szerveződik Magyarországon a Szegénység Elleni Küzdelem Világnapja.
A Magyar Szegénységellenes Hálózat ezen a napon is, de az ÁRH során egyaránt képviseli a szegénységben élők részvételének fejlesztését. Tegyük ezt velük együtt!
http://www.mszeh.hu/

„Mi azt kérjük és akarjuk, hogy minden ránk vonatkozó döntésbe, cselekedetbe vonjanak be minket is, szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élő embereket. Ne döntsenek helyettünk és nélkülünk, tegyék lehetővé, hogy bekapcsolódhassunk a döntési folyamatokba. Ne ellenünk, hanem értünk és velünk történjenek a változások, mert csak annak lesz eredménye.”

SZÁLLJATOK BE IDÉN IS!

Itt találtok többet az ÁRH – ról általában (háttér, éves programok, sajtóvisszhangok):

arh.kozossegfejlesztes.hu

Itt találjátok meg a részvétellel kapcsolatos éves felmérés-eredményeket (katt!)

Itt található az ÁRH blogja (képek, beszámolók, videók):

http://reszvetelhete.wordpress.com

És itt folyik diskurzus az idei témákról (szóljatok hozzá):

http://cpw-arh.wikispaces.com/

VAGY GYERE A FACEBOOKRA (az események alatt is jelentkezz!)

http://www.facebook.com/pages/%C3%81llampolg%C3%A1ri-R%C3%A9szv%C3%A9tel-Hete/144950822207292

Az elmúlt év őszén 6. alkalommal végeztek hazai közösségfejlesztő szervezetek országos felmérést az Állampolgári Részvétel Hetén. A 3000-nél több válaszadó véleményéből összeállított KÖZBIZALOM 2010 gyorsjelentés ennek a feltárásnak az eredményeit foglalja össze.

Itt letölthető!(katt)

Zala megye idén is csatlakozott az immár 5. éve megvalósuló Állampolgári Részvétel Hete programsorozathoz. A Zalai Falvakért Egyesület programjaival minden év szeptemberében kiemelt figyelmet fordít a részvételi demokrácia hangsúlyozására. Az út még hosszú előttünk, de közös célunkhoz minden apró lépéssel közelebb jutunk.

2010. szeptember 22-én Csesztregen a Zalai Falvakért Egyesület Zala Megyei Önkéntes Centrumának rendezvényén az érdeklődők az önkéntesség Zala megyei gyakorlatáról, kereteiről, formáiról kaphattak információkat. Kötetlen beszélgetés során maguk is megfogalmazhatták ötleteiket, miként válhatnak szűkebb környezetük aktív részesévé. E beszélgetésből is kiderült, megyénk kistelepülésein ma is élő hagyományai vannak az önkéntes tevékenységnek. A falvak élete alapvetően a helyiek önkéntes vállalásain, a közösségért való összefogásukon és aktív részvételükön nyugszik. A Zalai Falvakért Egyesület egyik fontos célkitűzése e részvétel erősítése. 2006-ban e célból alakult a Zalaegerszegi Önkéntes Központ, mely ma a megye számos civil szervezetéhez közvetít önkénteseket. Mivel a Centrum fő célja tulajdonképpen egybecseng az ÁRH hét céljával, szinte minden rendezvényünkön hivatkozunk a már megvalósult felmérések eredményeire, az „Add tovább!” mozgalomra, és gyakran nyúlunk vissza a tavalyi évben elkészült videókhoz is. A kérdőívek kitöltéséhez pedig a szeptember 22-i felkészítésen részt vevők is szívesen csatlakoztak. A megyében az Egyesület munkatársai összesen 400 db kérdőívet töltettek ki a 2010-es évben.

A zalai civil társadalom kiemelkedő eseménye volt a „Civil szervezetfejlesztés Zala megyében” című  TÁMOP5.5.3-08/02-2008-0025 hivatkozási számú című projekt záró rendezvénye, melyet 2010. szeptember 23-án tartottak Zalaegerszegen. A Zalai Falvakért Egyesület, a CELODIN Zalai Alapítvány, a Társadalmi egyesülések Zala Megyesi Szövetsége és a Landorhegy Alapítvány által alkotott konzorcium célja a projekt tervezésekor, indulásakor az volt, hogy hatékonyabbá tegye a zalai nonprofit szektor működését, a projekt végére a 30 résztvevő szervezet tevékenységében minőségi változás történjen, erősödjön a forrásszerzési képességük, működésükben megjelenjen a stabilitás és a hosszútávú gondolkodás.  A projekt záró konferenciájának programját az Állampolgári Részvétel Hete jegyében nyitottuk. A részvételről szóló beszélgetés Ferge Zsuzsa szociológus gondolataival indult, majd a jelen levő civil szervezeti képviselők maguk is kitöltötték a közbizalomról-állampolgári részvételről szóló felmérést.

Az Állampolgári Részvétel Hetének nemzetközi rendezvénysorozatából az idei évben (2010.09.25.-én) a dunaegyházai civil szervezetek és a helyi oktatási intézmény is kivette a részét. A helyi rendezvény szervezését a
Dunaegyházi Polgárőr Egyesület vállalta magára, helyi és a szomszédos településről Soltról ajánlkozó segítséggel.
A megrendezett program alapvetően két részből állt. Az egyik részben a civil társadalmat mélyebben, szakmailag is megismerni vágyók részére rendeztünk egy előadást, mely a „Társadalmi szervezetek kialakulása, formái,
szerepük a társadalomban.” címet kapta és amely egyértelműen kifejezi a tárgyalt témát. Az előadásra ugyan csak néhány vendég érkezett, de remek témaindítónak bizonyult, ugyanis utána a jelenlévők mintegy egyórás fórumot tartottak. A tapasztalat az, hogy bizony sokkal nagyobb mértékben, jobb hatásfokkal kell elérni, megszólítani a lakosságot. Egyértelművé kell tenni, tudatosítani kell a lakosság számára a társadalmi szervezetek közösségépítő szerepét, erejét, lehetőségeit az egyén és a társadalom életének javítására, befolyásolására. Az előadás a helyi művelődési ház nemrégiben újjávarázsolt „klub helységében” került megrendezésre. Ezen a helyen ezután, társadalmunkat érintő témájú filmeket vetítettünk, melyek a nagyobb társadalmi szerepvállalást, a környezet védelmet, ezekben való aktívabb részvételt, valamint a személyes felelősséget tárgyalták.
A délutáni órákban a művelődési ház előtti téren (részben lezárva a forgalom előtt) a meghívott szervezetek egy része „kiállított”. Folyamatosan mentek a kérdőívezések, a gyerekek számára a különböző játékos vetélkedők. A helyi mozgáskorlátozottak csoportja például készült egy akadálypályával, melyen ki lehetett próbálni, milyen is közlekedni egy kerekesszékkel, akadálymentesítés nélküli és akadálymentesített területen (szűk
ajtó, padka stb..). Az elsőre mulatságosnak, játékosnak tűnő feladat, minden esetben megdöbbenést okozott és nagy százalékban kudarcot hozott a próbálkozók számára. Bizony amíg az ember nincs belekényszerítve egy
ilyen, vagy hasonló helyzetbe, addig fogalma sincs ezeknek a feladatoknak a nehézségéről. Aki kipróbálta, az bizony rögtön észrevette az „akadálymentesítetlen” pontokat a közelben. Milyen szemléletváltást is okoz egy kis játék?
A Dunaegyházi Polgárőr Egyesület a gyermekek számára készített kerékpáros ügyességi pályát, valamint szórólapon népszerűsítette az Országos Polgárőr Szövetség programját is képező, „ Szomszédok Egymásért Mozgalmat ” (SZEM). Ez a mozgalom a lakosok egymásra és egymás értékeire történő nagyobb odafigyelését szorgalmazza, valamint a személyes felelősséget a településünkért, amellyel erősíthető a közbiztonság, és nem utolsó sorban a jószomszédi viszony. A Dunaegyházai oktatási intézményeket, az Általános Iskola mazsorett és citera szakkörre képviselte, tanári segítséggel. Érdekes és nagyon kreatív program alakult ki a produkcióikból. Egymás után néhány percenként váltották egymást a táncos és zenés produkciók. Lehet, hogy a 2011-es ÁRH-n citera kíséretre fognak mazsorettezni a lányok? A mazsorett csoport, a kérésünknek megfelelően, készült egy kis közösségépítő
programmal is. Azt kértük tőlük, hogy a programjuk végén, vonják be a közönséget is a táncukba. Ők ezt meg is tették, nem kímélve a szervezőket és a közönséget sem. Ennyi nevetéstől könnyes szemet, már nagyon régen nem
láttam. (Már nagyon várom, hogy elkészüljön a filmes összefoglaló.)
A délutáni program része volt még, a rajzlánc (betonon, a földön rajzoltunk). Valaki indított néhány vonallal egy rajzot és mindenki hozzátett egy keveset. Volt itt is vidámság bőven. Látszott mennyire másként gondolkodunk. Sok esetben, mindenki mást látott a rajzon, valamint amikor valaki rajzolt, fogalmunk sem volt, hogy mit is fog belőle kihozni. (Meglehetősen interaktív volt.) További, állandó délutáni programunk volt, a két nagy asztalra elhelyezett óriás papírból, „Üzenj magadnak a jövőbe” időkapszula készítése. Volt aki idézetet írt fel, volt aki rajzolt, volt aki a politikusoknak üzent ezen a lapon. (Jövőre kiállításra kerül.)
A késő délutáni programban szerettük volna ha szerepel a Derűs Ősz hagyományőrző Népdalkör, de betegség miatt le kellett mondaniuk a szereplést. Így sajnos a velük együtt szereplő (kísérő) Duna-menti citera együttes sem tudott fellépni. Az este befejező programját, a Slnečnice Tánccsoport adta. Magas színvonalú programjában, Szlovák és magyar hagyományokra épülő néptáncot mutattak be, tíz pár előadásában.
A szervezés során kialakult egy kemény mag, akire a jövőben is lehet építeni. A jelenlévők kétségtelenül jól érezték magukat és tanulságokkal, jóérzéssel térhettek haza. Még az idei évben kiadásra kerül a Dunaegyházi
Polgárőr Egyesület szerkesztésében, egy olyan kiadvány, mely a helyi közösségekkel foglalkozó mintegy nyolc szervezetet, intézményt mutatja be.
Köszönöm a segítőknek és az előadóknak az önzetlen segítséget és hogy részt vettek egy igazi közösségépítő és formáló feladatban.

Köszönettel: Dunaegyházi Polgárőr Egyesület elnöke

Pulai Péter Zsolt

Az alábbiakban találhatók az eseményhez kapcsolódó előadások, csoportmunkák beszámolói, és néhány kép.

Bevezető előadás: ÁRH és Add Tovább!

A csoportmunkák beszámolói:

1. Fiatalok elérése – első csoport

2. Fiatalok elérése – második csoport

3. Segítséget kérők/adók összehozása

És Szekszárd Megyei Jogú Város partnerelégedettségi felmérésének eredményei:

09.22.-Parlament kávézó
Városmegújítás: Sajtónyilvános beszélgetésben a „Közösségi bevonás és lakossági részvétel a városmegújításban” című szakmapolitikai ajánlásokról beszélgettünk, melyet a Közösségfejlesztők Egyesülete Városmegújítási Munkacsoportja állított össze. A dokumentumot a kerekasztal beszélgetésen átadtuk László Tamás országgyűlési képviselőnek, a Parlament Lakásügyi és építési albizottsága elnökének.
A beszélgetést szervezi: SZÖVETSÉG a Közösségi Részvétel Fejlesztéséért
http://www.polgarz.hu/hu/strategia_szakmapolitika

Összefoglaló:

09.23. – Parlament kávézó

Közösségi munkás hálózat: élő internetes közvetítésben bemutattuk a Közösségi munkás hálózat létrehozására irányuló ajánlásunkat,  melyet a helyszínen átadtunk Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős Államtitkárnak.
A beszélgetést szervezi: SZÖVETSÉG a Közösségi Részvétel Fejlesztéséért

Az élő adás képanyaga:

http://www.ustream.tv/flash/video/9763425?v3=1

KÉPEK:

ÁRH megyei eseményei:

A rendezvénysorozat első napján, hétfőn, a Kulcsár István Ügyviteli-Gazdasági Szakközépiskolában kezdte tájékoztató és felmérő jellegű munkáját az egyesület. Turi Bálint igazgató közbenjárásával és segítségével a diavetítést sikerült központi helyen berendezni. Több diák is érdeklődve fordult az egyesület tagjaihoz, akik igyekeztek minden felmerülő kérdésünkre megfelelő választ adni. Jó hangulat uralkodott az előadók és diákok között, kisebb luftballon csata is kialakult. Ebben az iskolában majdnem 200 kérdőív került kitöltésre.

A keddi napon a Jókai Mór Gimnáziumban ütöttünk tábort. Szintén jó hangulatban zajlott a diákokkal történő kapcsolatfelvétel, melyet ping-pong bajnokság övezett a feszültségek levezetésére. A tanulók itt is szívesen töltötték a kérdőíveket, és még szívesebben vették át a kitöltésért felajánlott lufikat. A tanórák közötti szünetekre időzített diavetítéseket is folyamatos figyelem kísérte

Szerda. A K-EMÖ Széchenyi István Közgazdasági-Informatikai Szakközépiskola vendége volt az egyesület. Az igazgatónő jóvoltából a központi aula nagy TV-jén folyamatos vetítéssel próbáltuk magunkra felhívni a figyelmet. Több diák, aki szervezetünk önkéntese bevonásával kerültek el osztályokhoz a kérdőívek, és persze az ajándék lufik.

Az Alapy Gáspár Szakközépiskolában tett csütörtöki kirándulás felemásra sikerült. A szűkös helyszínen a diavetítést sajnos nem lehetett megvalósítani. A kérdőívek kiosztása a tanári kar bevonásával történt. Csak kevesen vállalták, hogy kitöltetik osztályukkal de „aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli” alapon ezt is sikernek könyveltük el.

A Kempelen Farkas Gazdasági, Vendéglátó, Idegenforgalmi Alapítványi Szakközépiskola volt a pénteki és egyben utolsó állomása az idei komáromi ÁRH-nak. A diavetítést az addig működő televízió hiúsította meg. Szerencsére sikerült így is hamar felkelteni a figyelmet. Természetesen lufi és matricaosztással. Igazgatónő jóvoltából és pár ismerős diák segítségével közel 300 kérdőívet osztottunk szét, melyek mindegyike kitöltve érkezett vissza. Az utolsó példányokat a programunk befejezése után pár perccel adták le a lelkes fiatalok. Az összegyűjtött anyag a későbbiekben kerül feldolgozásra az egyesület tagjai által. A megszületett eredmény részét képezi majd az országos felmérésnek, melynek eredményeit évente országosan is nyilvánosságra hoznak.

Szakács Péter

Mi a helyi gyerekeket, fiatalokat és szüleiket hívtuk meg egy közös beszélgetésre, játékra, egybekötve ezeket szalonnasütéssel. A gyerekek számára nem voltunk ismeretlenek, hiszen nyáron egyesületi tagtársammal, Kapolcsiné Terikével rendszeres játékos foglalkozásokat tartottunk nekik. Közösen neveztük el a találkozásainkat „Nyári Unaloműző” programnak. Ennek záró rendezvényeként is gondoltuk a 25-i találkozást.

17-en jöttünk össze, beszélgettünk arról, mit is jelent az Állampolgári részvétel, milyen események zajlottak eddig szűkebb és tágabb környezetünkben. Nagyon jó volt, hogy a Közösségfejlesztők Egyesülete rendszeres tájékoztatást nyújtott minden ÁRH-val kapcsolatos történésről, eseményről e-mailben és a honlapján egyaránt, így friss hírekkel is szolgálhattunk az érdeklődőknek. 11 darab közbizalom felmérését szolgáló kérdőív kitöltésére került sor.

Ezután a gyerekekkel demokrácia játékokat játszottunk, amiket Mészáros Zsuzsa, helyi közösségfejlesztő vezetett le. A játékokat előzőleg választottuk ki, de megbeszélésre bocsátottuk, milyen sorrendben játsszuk azokat. Volt impulzus átadó, léggömbös, papucsos, piros-fekete (kártya), memória játék. Mind nagyon vidám hangulatban zajlott, sőt a gyerekek saját ötletekkel, játékokkal is hozzájárultak a tartalmas délutánhoz.

A játékok után a tábortűz parazsát, amit egy helyi aktivistánk Joó Edvárd nagy körültekintéssel készített nekünk, körbe ülve, szalonnát, hagymát, virslit sütöttünk. Szólt a zene, vacsora után mindenki táncra perdült. Sajnos korán sötétedett, így 19 órakor véget ért a rendezvény a gyerekek legnagyobb bánatára.

Ajándékként egy közösen készített Kis újságot, ÁRH karkötőt, léggömböket, matricákat vihettek haza. Ezeknek is nagy sikere volt.

A rendezvényt szervezte: Tóth Gézáné Zsófi, Kapolcsiné Terike és Varsányi Lajos.

Támogatta: a Felső- Kiskunsági Közösségi Munkások Egyesülete, valamint a Civil Kollégium Alapítvány.

Segítők: Szekeres Péterné, Joó Edvárd, Kristóf Máté és Barbara, ifj.Szekeres Péter.

2010. szeptember. 25. Közösen Bábonyért Egyesület

Tóth Gézáné

A pillepalackokból való építkezés a közösségi együttműködést és a részvételt szimbolizálta.
A közös építményt a GÖDÖR medencéjére helyeztük, ahol a továbbiakban arra kértük a budapestieket, hogy fejezzék ki, ők mit tennének Budapestért, hogyan vonódnának be a város fejlődésbe. Az üzeneteket aztán palackokba rejtették, vízre bocsátották, majd újra kipecázták, hozzátettek! (a cédulák eredményei hamarosan)

Az amúgy nagyon népszerű akcióból a két nap helyett csak egyet tudtunk megvalósítani a vasárnapi zuhogó eső miatt, de így is kerek volt minden:

Már az esemény előtt is lehetett (illetve után is lehet) csatlakozni a Facebookon
http://www.facebook.com/pages/Allampolgari-Reszvetel-Hete/144950822207292?v=wall&ref=sgm#!/event.php?eid=148436401857260&index=1

Az akció mellett a téren folyamatos kérdőívezés zajlott (több helyszínen), illetve a GÖDÖR sátrában

a két nap délutánjain ”Színpadon volt a Társadalmi részvétel” részvételi színházak segítségével. (erről továbbiak hamarosan)

A programokat a Somogy megyei CISZOK és a Somogy Ifjúságáért Egyesület szervezte

Két iskolában voltunk HELYBEN MARADUNK!-előadás sorozatunkkal (Hidasnémetiben, Sajókazán) és  egy gimnáziumban voltunk az ÁRH hét kapcsán. A gimiben több osztály tanulóval ÁRH kérdőívet töltettünk ki, valamint helyi aktív állampolgárságról beszélgettünk a diákokkal. Szept. 22-én szerdán Miskolcon a  Sportcsarnok előtt az Európai Autómentes Nap-on állítottunk ÁRH sátrat, ahol a nap folyamán számos vetélkedő, ismeretterjesztő stand, valamint ingyenes lakossági egészségügyi szűrés mellett az állampolgári részvételről tettek sokan bizonyságot a Critical Mass rendezvényen. A sok érdeklődő kérdőíveket is kitöltött, miközben a Komlóstetői  Kerékpáros Sport Klub  versenyeket szervezett.

Szept. 25-én az Avasi Búcsún az AVASI KÖZÖSSÉGEK is standolt az egyik sátorban. Az ÁRH  kapcsán a közbizalom helyzetét mértük, és folytattuk a településrésznek az Avasi Közösségek bemutatását. Szórólapozás, kérdőívezés, és gyerek totó várta az asztalunkhoz látogatókat. A totóban az Avas múltjáról, nevezetességeiről állítottunk össze kérdéseket, amit ha sikeresen kitöltöttek a helyi emberek, kis ajándékokat kaptak.

Dialóg Egyesület

Somogyudvarhely, Idősek napja, az ARH-ról beszélgetéshez régi idők fotóit vetítve idézték fel a közösségi élményeket, ma újra fel lehetne eleveníteni a fiataloknak az összefogás fontosságát.

32 fiatal, és kb. 150 nyugdíjas vett részt a programon

Az Állampolgári Részvétel Hete alkalmából Közösségépítő Családi Napot tartott a Nagycsaládosok Tompai Egyesülete.

Ez a nap a részvételről szólt! Az volt a célunk, hogy minél több család bevonásával tartsunk egy olyan közösségépítő – csapatfejlesztő tréninget, amely minél sokoldalúbban fejleszti az emberek és családok egymás közötti kapcsolatait és egyúttal arról is szól, hogy minél többen vegyenek részt a helyi közösség életében valamilyen szinten – ki-ki vérmérsékletének megfelelően.

Sajnos a legtöbb ember úgy érzi, hogy nincs – nem lehet ráhatása a helyi közéletre. Mi ezen akarunk változtatni ezekkel a programokkal.

Beszéltünk arról, hogy milyen fontos, hogy a közösségi életnek legalább azokon a színterein, amelyek közvetlenül érintenek bennünket, igenis vegyünk részt, hallassuk a hangunkat, emeljünk szót, ha nem értünk egyet, álljunk elő jó kezdeményezésekkel. Vagy – ha már aktuális – menjünk el szavazni!

Elég jó beszélgetés alakult ki, úgy tűnt, hogy sokaknak éppen csak a biztatás hiányzik, hogy egy kicsit aktívabbak legyenek.

Minden résztvevő kitöltötte a kérdőívet, bár némely feladatot néhányan kicsit félreértettek, (mint az a mellékelt kérdőívekből látszik is).

A napot a gyerekek részére kézműves foglalkozás és játszóház tette színesebbé, majd közös családi sorversenyekre került sor a Szabó Dénes  Általános Iskola nagytornatermében. Végül közös vacsora zárta a napot, amelyhez mindenki hozzájárul egy tányér finomsággal.

Horváth Zoltán köszöntése után Horváth Zoltánné közös játékkal hangolta a komoly témára a jelen lévőket. Mindenki elmondhatta, hogy neki mit jelent a demokrácia, miért szeret Kelebián élni, min kellene változtatni és személyenként ki, mit tud tenni annak érdekében, hogy pozitív változás következhessen be a falu életében. Döntés született arról, hogy a Kelebiai Hírmondó című helyi lapban a legfontosabb észrevételeink bekerülnek.

MTA Szegedi Területi Bizottság SZAB Székház

Dr. Farkas Olga: Demokratikus állampolgárságra nevelés

Pedagógiai folyamatok és módszerek

Fiataloknak és felnőtteknek

A kötetet bemutatta: Dr. Madarász Klára egyetemi docens

A könyv a Szegedi Egyetemi Kiadó Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó gondozásában jelent meg 2010-ben. A könyv képzési segédlet a „Tanítás-tanulás elmélete”, az „Életminőség és emberi jogok”, a „Demokráciára nevelés és gyakorlata”, a „Nem formális nevelés”, a „Készség- és személyiségfejlesztés” tantárgyak gyakorlati ismereteinek elsajátításához. A tantárgyak kereszttantervi formában támogatják a demokráciára nevelést felsőoktatásban tanulók körében.

A könyv megjelenését a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó által meghirdetett, tankönyv- és jegyzetírásra kiírt pályázat tette lehetővé.

A téma fontosságát, és a demokratikus állampolgárságra nevelés iránti társadalmi – szakmai igényt mutatja, hogy a szerző tollából, 2005-ben megjelent „Demokráciára nevelés” című könyvnek a most bemutatott könyv a harmadik, bővített kiadása.

I.

Farkas Olga felkérése, hogy könyvét bemutassam, megtisztelő és egyben nehéz feladat számomra, mivel csak laikusként tudok viszonyulni a témájához. Ahhoz a témához, amely őt egész szakmai pályafutása alatt foglalkoztatta, és amelynek mozaikdarabjait most egyetlen kötetté rendezte össze. Hogy nem vagyok a téma szakértője, azt persze ő is tudja, és így talán nem veszi zokon, ha bevezetésképpen néhány, különböző nézőpontból kiinduló laikus reflexiót engedek meg magamnak témájával, a demokráciával, annak taníthatóságával, illetve a tréninggel, mint módszerrel kapcsolatban…..

A bemutató teljes szövege az alábbi linkre kattintva olvasható:

Legelőször tanártársként reflektálnék a könyv témaválasztására. A vérbeli gyakorló tanár tapasztalja, hogy a lelke legmélyén egyetlen dolog képes folyamatosan érdekelni: és ez a módszer, pontosabban a módszerben kifejeződő hatékonyság. Az, hogy hogyan közvetíthet egy tartalmat, hogyan alakíthatja a rábízottak viselkedését, magatartását, hogyan fejleszthet készséget, képességet. A tartalmak kialakítása ritkán az ő dolga, a célok – a nevelés horizontjai – is állandóan változnak a társadalommal együtt; a készségek, képességek kialakítását hol számon kérik tőle, hol nem; amiről viszont minden körülmények között ő felelős dönteni, gondoskodni, az a módszer.

Ebben a könyvben egyfelől egy bizonyos módszerről, a tréningről kapunk képet, másfelől mondhatjuk, hogy a tréning, mint módszer prizmáján keresztül egy minden ember számára fontos témát, a demokratikus viselkedés tanulásának, tanításának a témáját is célba veszi a szerző. Nem kis vállalkozás ekkora horderejű kérdés vizsgálatába fogni; a könyv két témája azonban szerencsés módon behatárolja egymást, és számunkra is kijelöli, hogy mire számíthatunk, e hatalmas területet milyen aspektusból kívánja vizsgálni a szerző. Leszögezhetjük, hogy a tréningmódszer, a tapasztalás+elemzés+cselekvés séma a demokrácia tanulásában a könyv tanúsága szerint jól vizsgázik, bizonyítva rugalmasságát és sokoldalú felhasználásának lehetőségét, legalábbis az ismereteknek a tapasztalati tanulás módszerével való testközelivé tételében: ugyanis a könyvben leírt tréningek állandó formai, mondhatni, intézményi elemei, a kiscsoport, nagycsoport, nyilvánosság, illetve állandó tartalmi elemei: az átélés, reflexió, közös cselekvés önmagukban is garantálják a demokratikus viselkedés élményszerű megismerését, mintha csak erre lettek volna kitalálva. Farkas Olga könyve tehát a módszerre éhes gyakorló tanárok számára bizonyára érdekes és praktikus haszonnal járó olvasnivaló.

Másodszor mint demokratikus társadalomban élő polgár szeretnék néhány reflexiót fűzni a könyv témaválasztásához. Az a benyomásom, hogy ma a demokrácia szó egyike azon szavaknak, amellyel a legtöbben és a legtöbbször visszaélnek. Tehetik ezt azért is, mivel a fogalom, amit jelöl, történetének évezredei során változott, és ma is változóban van; ugyanakkor a szót használók köre ezen változásoknak és változatoknak nincs mindig és nincs egyforma színvonalon a tudatában, teret hagyva így a visszaéléseknek. A szerző is valószínűleg éppen ezért szentel egy fejezetet a fogalom értelmezésének, pontosítandó, hogy a továbbiakban melyek lesznek azok a jegyek, amelyekkel a demokráciát – pontosabban könyvének szűkebb témáját, a demokratikus viselkedést, magatartást, cselekvést – szándékozik jellemezni, illetve amelyek kialakítását, trenírozását megcélozza.

Ha megnézzük, a szerző szerint melyek azok a jegyek, amelyek megkülönböztetik a demokratikus viselkedést a nem demokratikustól, akkor egyet fogunk érteni abban, hogy az emberi társadalmunkat érintő egyik legfontosabb témához nyúlt. Hiszen az egyének autonómiájára alapozott együttműködés, a kompromisszumra való készség, a tolerancia, az erőszakmentes problémamegoldás, a felelős cselekvés, a kritikus gondolkodásra való képesség mind olyan tulajdonságok, amelyek meglétét – úgy tudjuk – a társadalom többsége legalábbis elvben támogatja: ezt úgy értem, hogy ha maga nem is kíván fáradozni azzal, hogy szert tegyen ilyen tulajdonságokra, legalább elvárja azt, hogy a másik személy rendelkezzék velük, amúgy “fogjuk meg és vigyétek” módon. Hiszen ki ne szeretne ideális társadalomban élni? Az említett tulajdonságokkal felvértezett egyének ugyanis elvben képesek lennének arra, hogy az egymásra következő korok utópiáiában makacsul felbukkanó ideális társadalmat építsék és működtessék. Az ilyen tulajdonságokkal rendelkező emberek társadalma békés lenne, mentes mindennemű erőszaktól, szeretet uralkodna benne, mivel a tagjainak tényleg egyenlő esélyei lennének, és ezért egymást is tiszteletben tartanák, akkor is, ha véleményük, gondolkodásuk, ízlésük, érzéseik különböznek egymástól. S ha a szeretet és békesség légkörében mégis felmerülnének vitás esetek, akkor mindenki számára elérhető és áttekinthető módon jogorvoslattal lehetne élni, amelynek igazságosságát a közösség minden esetben ellenőrizhetné a nyilvánosság és az információk hozzáférhetőségének intézményes biztosítása következtében. Ebben a társadalomban mindenki konstruktív részt vállalna a közösség feladatainak a megoldásában, senki semmilyen okból nem lenne kirekesztve, sem felmentve, és nem érezné szükségét annak sem, hogy kivonuljon, vagy agresszióval fejezze ki eltérő véleményét, mivel azt szabadon kinyilváníthatná, mi több, igényelhetné annak egyeztető eljárásokban való figyelembevételét, miközben saját személyiségének és képességeinek fejlesztését is intézményesen garantálnák a számára.

Nyilván ismerősen hangzanak ezek a víziók, és nem a morusi, vagy a campanellai, vagy más utópiákból, hanem pl. a TV-híradóból. Sokan csak beszélnek erről, mások meghirdetik politikai programként, többen úgy vélik, máris demokratikus társadalomban élünk, vannak, akik meg is kísérelik megélni ezt saját gyakorlatukban, sokan kívülálló szemlélődéssel tanulnak róla, néhányan pedig tapasztalati módszerekkel igyekeznek megérteni és megtanulni a demokráciát, hogy viselkedésük, amelyet bizonyos területeken mankó gyanánt intézményes keretek szabályoznak, idővel meggyőződéssé, személyiségük részévé váljon, és életük minden területén érvényesüljön.

Farkas Olga könyve éppen nekik, a demokráciát tanulni szándékozóknak szól, illetve azoknak, akik fontosnak és lehetségesnek tartják azt, hogy előbb saját maguk, majd segítségükkel mások is elsajátítsák a demokráciában élés morálját. Farkas Olga könyve tehát jó értelemben véve idealista. Azért az, mert nem fékezi le lendületében az a tény sem, hogy a demokratikus viselkedés tanulását meg kell, hogy előzze egy tudatos döntés: döntés egy értékrend mellett. Csak ezt követően lehet a tanulásba bevonni, tényleges, érdemi együttműködésre bírni a résztvevőket; erről a tényről a tréningek jegyzőkönyveit olvasva magunk is szerezhetünk tapasztalatot.

A demokratikus viselkedés ugyanis morális kategória; és bár értelmezhető politikai-társadalmi dimenzióban is, nyilvánvaló, hogy amennyiben nevelésről beszélünk, akkor egy morális értékrend elsajátításáról lehet csak szó (amennyiben demokratikusan gondolkodunk…). Az pedig már más kérdés – bár zavarbaejtően bonyolítja e könyv témáját is – , hogy a mindenkori társadalmak intézményrendszerüket morális értékeiknek megfelelően építik ki. Az intézményrendszer viszont már nem morális, hanem társadalmi-politikai kategória, amely bár az erkölcsi értékek tárgyi, kézzelfogható tükröződése, azokból következik, mégiscsak egy másik dimenzió.

A dimenziók – a morális és az intézményi dimenzió – összecsúszásából két, a könyv témáját érintő örökzöld kérdéskör is adódik. Az egyik a neveléssel, a másik pedig ennek a könyvben bemutatott módszerével, a tréninggel kapcsolatos. Ami a nevelést illeti, a kérdés az: szabad-e éppen egy demokratikus meggyőződéssel rendelkező személynek bármilyen – akár nevelői – befolyást gyakorolni saját morális meggyőződésének kiterjesztése, illetve elterjesztése érdekében, még ha azzal a céllal teszi is, hogy az ideális társadalom működjön? Hol van az erkölcsi és politikai befolyásolás közötti határ? Egyáltalán, egy társadalom bizonyos részének morálja képes-e befolyásolni, pl. nevelés útján, egy másik rész morálját? És vajon a demokratikus magatartással szembeállítható mumus, az erőszakos, romboló magatartásformák miért – erkölcsi, vagy társadalmi-politikai, azaz intézményi hibák miatt – termelődnek ki újra és újra a társadalmi létezésben? Más szóval: mi a gyökere, hol a gyökere az erőszaknak? És van-e az erkölcsi nevelésnek esélye arra, hogy az erőszakot, mint következményt semlegesítse, leküzdje, átalakítsa? Hosszan sorolhatnánk a téma kapcsán felvethető, és a társadalmi létezéssel egyidős, örök kérdéseket.

De Farkas Olga álláspontja, egyúttal témájának körülhatárolása magától értetődően – tőle magától, azaz a gyakorlati pedagógia iránt elkötelezett Farkas Olga személyétől és eddigi pedagógiai munkásságától elvárható módon – világos és természetes: pedagógusként, nevelőként csak elkötelezett lehet egy olyan morális értékrend jegyében történő személyiségfejlesztés és nevelés mellett, amely különben összhangba hozható minden idők legalapvetőbb erkölcsi normáival, ideáljával is; tehát válasza: szabad, sőt szükséges a demokratikus társadalom értékrendjére nevelni. És ez sürgető, sürgetőbb, mint az elméletieskedés; következésképp nem is tekinti feladatának a kérdés körül létező, többnyire filozófiai dimenziójú problémahalmaz elméleti vizsgálatát. Arra a kérdésre pedig, hogy lehetséges-e a demokrácia erkölcsi értékeinek a tiszteletben tartására és működtetésére nevelni, válasza szintén egyértelmű: lehetséges; bár néhány mondatában meglebben némi, a feltételekre vonatkozó elégedetlenség, ami borúlátóvá tehet az elérhető eredményeket illetően.

Ami a tréningmódszert illeti, az eddigiekből már adódik a kérdés: lehet-e morális értékrendet tréningeken elsajátítani? Mire elég a tréning? A demokratikus intézményrendszer működtetésének formailag adekvát készsége vajon elegendő-e arra, hogy az intézményileg nem szabályozott esetekben, pl. az iskolai élet osztálytermen belüli történéseiben is morálisan megfelelő/kívánatos viselkedést gerjesszen? Merthogy a tréningmódszer, aminek a technikáját a szerző is alkalmazza, sőt, új tartalmak elsajátítására adaptálja, sem csodaszer, bár a hagyományos technikáknál sok tekintetben többet ígér. Például annyiban, hogy egyszerre két területen is működik: az ismeret megértetésének és készségszintű alkalmazásának a területén. Ráadásul nagyon is hatékonyan, mivel a tapasztalati, élményszerű munkaforma egyszerre képes megvilágítani az ismeretet, és egyúttal rögzíteni is azt. Ugyanakkor a tréning, szabályozott volta miatt, legfeljebb a szabályozott kereteken belül működő, mondhatnánk mechanikus készségeket képes kialakítani. A kreatív szintű képesség – vagy a szerző kedvelt kifejezésével élve, szemléletszintű, a személyiségbe beépült attitűd elérése tréningekkel még az ideális társadalomnak is túl sokba kerülne talán. Sajnos (vagy szerencsére?) bármilyen magatartás, meggyőződés és értékrend elsajátítása nagyon hosszú folyamat. Ugyanis ami a tréningen a tapasztalást megerősíti, és a tanulási folyamatot gyorsítja, vagyis a reflexió, a spontán illetve látens tapasztaláson alapuló hétköznapi tanulási folyamatokból hiányzik; ezért az így tanultakat sokkal nehezebb nemhogy szavakkal, de még tapasztalati tanulással is tartósan felülírni. A szerző is pontosan tudja, hogy a hosszú úton, amelyre könyvében elkötelezetten, személyes hangvétellel és három évtized alatt kiérlelt nevelői, valamint nem kevés tréneri tapasztalat birtokában invitál minket, a tréningmódszerrel megszerzett tudás csak az első lépésnek tekintendő. A borúlátók viszont azzal vigasztalhatják magukat, hogy a leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik. De azt nekünk kell megtenni.

II.

A téma fontosságát, nehézségét belátva és tekintetbe véve ezért is érdemel külön tiszteletet Farkas Olga vállalkozása: mert mindig az első lépés megtétele a legnehezebb és gyakran a leghálátlanabb feladat is. A nevelés, az építeni akarás, a felelős együttműködésre, a szakmai eszmecserére és cselekvésre hívás sallangmentes komolysága remélhetőleg lefegyverzi a kötekedőket, és hozzám hasonlóan inkább arra indítja őket, hogy kézbe vegyék az ízléses kivitelezésű kötetet, és ha tehetik, próbálják ki, vitassák meg, fejlesszék tovább a benne leírtakat – az iskolai és a szélesebb társadalom jóléte érdekében.

A szerző az előszóban így vall szándékáról:

“Az ebben a kötetben leírt tréningek a demokrácia elveinek gyakorlati megvalósításához járulnak hozzá. A foglalkozások osztálytermi szinten zajlanak, konkrét pedagógiai helyzetekben. A programok ahhoz segítik a résztvevőket, legyenek azok tanárok vagy diákok, hogy saját közösségükben kezdeményezőbbek legyenek. Azokat a készségeket fejlesztik, amelyekkel az emberek jobban meg tudják oldani saját problémáikat. Felkeltik az igényt arra, hogy befolyásolják az őket érintő történéseket. Nagyobb belső fegyelemre és felelősségvállalásra késztetnek. Kedvet és bátorítást adnak ahhoz, hogy ki-ki a maga területén kipróbálja a tanultakat.

A kötetet szakmai tapasztalatcserének szánom. Olyan szakembereknek, akiket a demokráciára nevelés módszertana foglalkoztat, akik megoldandó feladatnak tekintik azoknak a pedagógiai eszközöknek a kimunkálását és alkalmazását, amelyekkel a napi gyakorlatban az együttműködés javítható és a hierarchikus hatalmi viszonyok oldhatók. Ez a munka nehéz, az eredmény pedig nem látványos. Emellett elkötelezettséget, hitet, kitartást és komoly szakértelmet kíván. De meggyőződésem, hogy az emberek nevelése az egyetlen út ahhoz, hogy az állampolgári aktivitás erősödjön, a demokratikus ellenőrzési mechanizmusok jobban működjenek, összességében a demokratikus államforma kiteljesedjen.”

A könyv két nagy, nagyjából azonos terjedelmű részre oszlik. Az első rész fejezetei és alfejezetei a szerző több évtizedes pedagógiai munkásságának különböző szakaszait reprezentálják, és különböző tréningeket ismertetnek. A különböző célcsoportú és tematikájú tréningmódszerű képzéseket valóban a bennük megjelenő közös tartalmi vonás, a demokratikus viselkedésre való ösztönzés köti össze, és beláthatóvá teszi az olvasó számára is, hogy miért egy kötetben jelentek meg. Persze a szerző személye és elkötelezettsége, amelyről az előszóban olvashatunk, sem elhanyagolható, mint összekovácsoló tényező.

A bevezető rész után a második fejezet az AVP tréningek – Alternatívák az erőszakkal szemben – filozófiáját, illetve metodikáját ismertetik; benne az AVP-nek a szerző által főiskolai és általános iskolai környezetre adaptált alkalmazásaival. A harmadik fejezet közoktatás vezetők tréningjeit ismerteti, benne két készség, az autonómia és az egyeztetési eljárás tanulása során létrehozott dokumentumok elkészítési folyamatának leírásával és a folyamatok tapasztalatainak az elemzésével. A negyedik fejezet javasolt és kísérleti fázisban már meg is valósított tanárképzési illetve továbbképzési tréningeket ír le. A könyv elsővel szinte azonos terjedelmű második részében 10 melléklet tartalmazza az első rész dokumentációját, javarészt a leírt és elemzett tréningek anyagát, jegyzőkönyveit.

Kicsit közelebbről az első résszel foglalkoznék, néhány olyan vonatkozást kiválasztva a sok lehetséges közül, amely engem legalábbis továbbgondolásra ösztönzött.

Az AVP tréningekkel kapcsolatban például az erőszakmentes és a demokratikus viselkedés kapcsolatának bonyolultságán gondolkodtam el, és ezzel összefüggésben az erőszakos illetve a destruktív magatartás okain. A 27. oldalon a tréningnek azt a fázisát írja le a szerző, amikor a főiskolai csoport az erőszakos viselkedésformák gyökereit keresi. Mindenki a maga vélekedésével dolgozik tovább, és ezek a vélekedések meglehetősen különbözőek, mint egy mozaik kockái. Nyilvánvalónak tűnik, hogy minden egyes ok más és más erőszakmentes kezelést kíván meg. Elgondolkodtam azon, hogy ha csak a nyitottság, becsületesség, őszinteség, vagy a meghökkentés és a humor magatartásával igyekszünk kezelni az erőszak problémáját, az vajon mennyire lesz sikeres. Hiszen kétségtelen, hogy az állampolgári “butaság”, amely szerintem az erőszak gyökere, részben valóban az információhiányból, illetve a bizalomhiányból fakad, amelyet a fenti viselkedéssel lehet valahogyan kezelni. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt az Erich Fromm által kifejtett igazságot sem, hogy a gondolkodási és érzelmi funkciók zavara is oka az erőszakos viselkedésnek. Ennek a zavarnak a hátterében többek között az áll, hogy valaki elutasítja a fejlődés és tanulás szükségességét, és ezért olyan szerepben rögzül, amelyben csak destruktív akciókra van lehetősége; személyes deficitjei miatt nem képes élni a kreatív viselkedés adta lehetőségekkel. A kreatív szerepet egy tréningcsoportban ideig-óráig biztosíthatjuk számára, és ez a gyakorlóterep nem lebecsülendő, de ha gondolkodási és érzelmi funkciói nem alakulnak át – márpedig ez egy tréning keretében igen bajos – akkor nem “műtermi” keretek között, vagyis a társadalmi valóságban továbbra is frusztrált lesz a magatartása; hacsak nem tréningesítjük az egész társadalmat, vagy társadalmasítjuk a tréninget (amit viszont egyesek diktatúrának neveznének…).

Arra akarok kilyukadni, hogy az AVP tréningben megismert gyógyszer alkalmazásához, ha tartós hatást akarunk elérni, olyan személyekre van szükség, akik semmilyen helyzetben nem utasítják el a tanulást, akik nemcsak hajlandók, de képesek is kevés pszichés erőfeszítést követelő rutinválaszaikat felülvizsgálni. Ha saját területünkön maradunk, és a ránk eső feladatrészt keressük, nem kerülhető el egy olyan iskola megalkotása, amelyben a gondolkodási és az érzelmi képességeket kielégítően fejlesztik. Itt szerezhető be ugyanis az a muníció, amellyel aztán egyáltalán neki kezdhet valaki a kreatív konfliktuskezelés, az erőszakmentes viselkedés kipróbálásához, már ha erre valami erkölcsi késztetés motiválja. Nem kisebb dologról van szó, mint hogy a mintába, az előzetesen megalkotott formába töltendő tartalomnak idővel egy új formába kívánkozó, kreatív formát követelő tartalommá kell tudni alakulnia, ha el akarjuk kerülni, hogy inkább a formák elrontásában találjuk meg a számunkra szükséges akciómennyiséget.

Egy másik, szintén ehhez a fejezethez kapcsolódó továbbgondolásom az aktív, az autonóm, az autoriter, az erőszakos, illetve az erőszakmentes, valamint a passzív viselkedés közötti határvonalakkal kapcsolatos. Úgy tűnt a tanulmány kontextusából, hogy az aktív gyakran az autonómmal mosódik össze, és mint ilyen, a passzív képezi ennek a negatív pólusát. De a passzív is lehet erőszakos, figyelmeztet pl. egy olasz pedagógiai kutató, Canavaro; és az aktivitás, a részvétel értelmében, ami a demokratikus magatartás egyik lényeges jellemzőjévé lép elő a tanulmányban, önmagában még nem garantálja a részvétel minőségét, vagyis azt, hogy ez az aktivitás felelősségteljes lesz, toleráns lesz, kompromisszumra hajlandó lesz. Nem az aktív és a passzív áll tehát szemben egymással, hanem a felelős a felelőtlennel, a toleráns az intoleránssal, stb. Persze a könyvben leírt tréningek nyilván nem kerülhettek minden mozzanatukban elemzésre; az óriási vizsgálati anyag segítségével így is sok és lényeges vizsgálati szempontot vesz végig a szerző.

A következő fejezet, a közoktatás vezetők tréningjeit bemutató, elemző rész megerősített abban a korábban már említett vélekedésemben, hogy minél hosszabban van valaki kitéve a hétköznapi tapasztalati tanulásnak, amikor is többnyire semmi vagy senki nem készteti reflexióra az akcióit követően, annál nehezebben alakítja át, írja felül addig beidegződött viselkedését, legalábbis egy tréning megfigyelhető ideje alatt. Míg az általános iskolások csoportjában szívmelengető gyorsasággal változott meg a nem pedagógus szemlélő számára esetleg katasztrofálisnak is nevezhető viselkedés, a felnőtt, rutinos résztvevők csoportjaiban többféle, aktív és passzív ellenállás volt megfigyelhető a belső változásra való késztetéssel szemben. Még a szerepjáték, a szimuláció erejéig sem tudott mindenki elköteleződni a feladatok mellett.

Érdekesnek, továbbgondolásra, további vizsgálatokra érdemesnek gondolom azt az összefüggést, amelyet a 60. oldalon, a közoktatás vezetők tréningjeinek elemzésekor mutat be a szerző: “Azoknál a csoportoknál, ahol nem, vagy kevéssé tartották be a szabályokat, valamint a feladatvégzésben passzivitást mutattak, nem alakult ki párbeszéd, a visszajelzések külsődlegessé váltak, és kevéssé jelentett tanulási lehetőséget a szimulációs folyamatban való részvétel.” Ugyanis ennek a fajta agresszivitásnak a destruktív hatását naponta tapasztalhatjuk.

Ezért is tartom üdvözlendőnek és folytatandónak a tanárképzésben is a könyvben vázolt új képzési tartalmak oktatását: a felsőoktatás szinte az utolsó hatékony esély arra, hogy a jövendő tanár- és iskolavezetői generációk még egy “hivatalos”, tehát hivatalból némileg nyitottabb fázisban induljanak el a permanens fejlődés szükségességének szemlélete felé. Mert nem kis eredménynek kell tekinteni, amire a belső ellenőrzési és önértékelési rendszer kialakítását feladatul kapó tréningcsoport egyik résztvevője jutott: “Bonyolult dolog a demokrácia!” Igen. Ezért kell idejekorán elkezdeni tanulni, tudva, hogy ez egy élethosszig tartó folyamat lesz. Ehhez kapunk egy értékes, gyakorlati szempontú segítséget Farkas Olga könyvével.

III.

Kérdések Farkas Olgához:

Tréningvezetőként milyen érzés volt részt venni a csoportokon?

Tapasztaltál-e változást saját viselkedéseden, gondolkodásodon? Írtál-e naplót?

Vannak-e későbbi visszajelzések volt csoporttagoktól arról, hogyan alakult át az életük a tréningeket követően?

A volt csoporttagok tartottak-e maguk is tréningeket? Tréning nélkül, pusztán személyes mintaadással tudtak-e változást indukálni a környezetükben?

A tréningek hatásának tartósságával kapcsolatosan kérdezem: vannak-e tudományos vizsgálataid erre nézve, illetve tervezel-e követéses vizsgálatokat?

Nagyon ígéretes az általános iskolások körében folytatott program eredménye, de te is említed, hogy többet, rendszeresen kellene tartani. Látsz-e erre valamilyen esélyt?

Lehetséges, hogy az olyan folyamatos minőségi munka lenne a jó, ahol a pedagógus egy személyben tréner is?

Elképzelhetőnek tartod-e, illetve ismersz-e olyan gyakorlatot, amely nem elkülönített terepen, zárt szerkezetű és metodikájú tréningeken, hanem az egyes tantárgyak oktatása során lenne képes a demokratikus viselkedést példaszerűen bemutatni és gyakorolni?

Melyek a tanári viselkedésnek azok a jellemzői, amelyek egy ilyen tréningen kicsírázva a napi oktató munkában is továbbvihetők, és hatással lehetnek a diákok viselkedésére?

A Közösségfejlesztők Békés Megyei Egyesülete szeptember 23-án az Ibsen Ház – Békés Megyei Művészeti, Oktatási és Közművelődési Központ (www.ibsenhaz.hu) ünnepélyes megnyitása alkalmából szervezett Civil Szakmai Műhelyt Békéscsabán, az Állampolgári Részvétel Hete (ÁRH) jegyében.

A fórum résztvevői  közel 30 fő Békés megyéből – először megtekintették az újonnan átadott épületet, majd olyan kezdeményezésekkel ismerkedtek meg, amelyek a megye településein, helyi lakosok által elindítva valósultak meg. Az első korreferátum MAGÁNGYŰJTEMÉNYBŐL KÖZÖSSÉGI ÉRTÉK címmel hangzott el Földesiné Püski Mária előadásában, aki bemutatta, hogy lakóhelyükön, Kamuton, hogyan sikerült egy idős helyi lakos által felhalmozott helytörténeti gyűjteményt megmenteni a jövő számára a fiatalok bevonásával, kiemelve a két generáció egymásra találásának fontosságát.

A LightBusinnes zenekar tizenéves tagjai Pusztaföldvárról érkeztek a fórumra, koncertjeiken természetes hangszerek (kuka, szemetesvödör és egyebek) bevonásával zenélnek. Felléptek már a békéscsabai Bioritmus Fesztiválon is. Nagy társadalmi háttérrel rendelkeznek, a szülők és a Pusztaföldvárért Kiemelten Közhasznú Egyesület teljes támogatását élvezik. A zenekar tagjai indulnak az Európai Bizottság Zenével a szegénység ellen című pályázatán egy általuk készített videoklippel. A versenyen két díj kerül kiosztásra: az egyiket a szakmai zsűri, a másikat pedig az Internet-felhasználók on-line szavazása során kiválasztott nyertes kapja.(http://www.youtube.com/watch?v=p-SYrPVxG8w)

A közösségi média hatása a társadalmi részvételre címmel Koszecz Sándor, az Életfa Kulturális Alapítvány elnöke tartott elgondolkodtató vitaindítót arról, hogy mennyire befolyásolja az internet a társadalmi részvételt, és milyen közösségi mozgalmak indíthatóak a világhálón keresztül. Előadásában jó példákkal is szolgált helyi lakossági akciókra, példaként említve a csorvási utak kátyúit virággal beültetőket. Bemutatta a kamuti lakosok azon akcióját is, amikor egy internetes hírportál által meghirdetett versenyen indultak. Felvállalták, hogy közterületet neveznek el a voksolást kiíró hírportálról, és ha megnyerik a versenyt, cserébe ingyenes bemutatkozási lehetőséget kapnak az internetes oldalon. Ez egy vissza nem térő lehetőség volt Kamut értékeinek, a település életének, fejlődésének bemutatására.

A békéscsabai fórum, az országos ÁRH rendezvénysorozat keretében, olyan gyakorlati példákkal, akciókkal szolgált a közösségi részvételre, amelyeket tizenévesek generáltak, valósítottak meg.

Kresák Anna
Közösségfejlesztők Békés Megyei Egyesülete

2010. szeptember 21-én „A civilek részvétele a város életében” címmel, továbbá 2010. szeptember 24-én „Beszélgetés fiatalokkal a részvételről és a demokráciáról” témakörben vehettek részt az érdeklődők műhelybeszélgetéseken.

Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a civil szervezetek kisebb érdeklődést mutattak a program iránt, mint a fiatalok. A műhelybeszélgetés 4 szervezet részvételével zajlott, míg a fiatalok 8-an voltak. Ez utóbbi korcsoport nagyon örült az ÁRH szóróajándékainak, a beszélgetésben viszont nagyon negatívan nyilatkoztak a részvételről és az állami szervekbe vetett bizalomról.

Az emberek többsége nem is hallott az Állampolgári Részvétel Hetéről vagy nagyon kevés információval rendelkezett róla.

Rendezvényünk talán elindított egy tudatosítási folyamatot, s remélhetőleg jövőre már nem idegenül fog csengeni az ÁRH fogalma.

Sajnálatunkra a média munkatársai nem képviseltették magukat egyik rendezvényünkön sem, pedig két online felületen is megjelent a programokra szóló felhívásunk, s a városban működő valamennyi írott és elektronikus média, televíziótársaságok is megkapták felhívásunkat, a központi sajtóanyagot és meghívónkat.

Megjelent előzetes híradások:

http://www.indexkelet.hu/rovatkeret.php?r=5&cikk=29109

http://www.nyiron.hu/nyiregyhaza/allampolgari-reszvetel-hete-nyiregyhazan-is

Hova állsz?

avagy felelősséggel élni…

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Esélyegyenlőségi Iroda – Esélyek Háza 2010. szeptember 21-én rendhagyó programot szervezett az Állampolgári Részvétel Hete alkalmából.

Az ÁRH programra első ízben került sor 20 fiatal fogvatartott közreműködésével a Szirmabesenyői Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetében. Témájában érintésre került a társadalmi felelősségvállalás, a véleményalkotás mellett az is, hogy ki, mit tehet saját közösségéért, környezetéért.

Az ÁRH záró hétvégéjén nem volt kegyes az időjárás a szekszárdiakhoz, a vasárnapi programokat végig az eső mosta. Ennek ellenére szép számmal voltak kíváncsiak a Segíts rajtam! Hátrányos Helyzetűekért Alapítvány által Szekszárdra szervezett „Fogadd el, fogadj el” kampány esélyegyenlőségi kamionjára, mely a fogyatékkal élők helyzetére hívta fel a figyelmet.

A tizedik születésnapját ünneplő alapítvány emlékeiből jubileumi kiállítás is nyílt a Béla téri GYIK székházban, az interaktív szolidaritási rendezvényükre vasárnap délután került sor.

Csak egy nap. Kibírod?

Szerda délután az autómentes nap alkalmából több száz biciklis gyülekezett a Garay téren. A kezdeti eligazítás után – a túra célját demonstrálva – az indulók a magasba emelték kerékpárjaikat, majd két csapatra válva megindultak az előírt táv meghódítására.

A szerdai programot a Szekszárdi Klímakör hívta életre, melyhez Szekszárd Megyei Jogú Város, mint Klímabarát Település nagy örömmel csatlakozott. A szeptember 22-i „Autómentes világnap” alkalmából született meg az „Autószegény nap” ötlete, mely rendezvény elsősorban a kerékpárral közlekedők elfogadására, a kerékpározás népszerűsítésére és a jobb minőségű, biztonságosabb bicikliutak készítésére volt hivatott felhívni a figyelmet. A délután során a rutinosabb bringások 25, míg a „kezdő” csapat 15 kilométeres távot tekertek le Szekszárd környékén.

Az Állampolgári Részvétel Hete alkalmával Szekszárd város állampolgárai immár 3. éve kitüntető címmel díjazzák azt a képviselőt, akinek a munkájával a leginkább elégedettek. Évről évre növekszik az emberek aktivitása, és ezzel együtt a beérkező javaslatok száma is. A tavalyi 270 –el szemben idén 294 javaslat érkezett. A felterjesztések tartalmi értékei és konkrét indokai alapján „Az év képviselője 2010.” kitüntető címet Csillagné Szántó Polixéna, a Művelődési és Oktatási Bizottság elnöke nyerte el a felkészülten és lelkiismeretesen végzett, ember-, és közösségközpontú közszolgálati tevékenysége elismeréseként.

Gratulálunk „Az év képviselőjének”, és további munkájához sok türelmet, empátiát, szeretetet, elhivatottságot, és mindehhez jó egészséget kívánunk.

Találkozás a képviselőjelöltekkel

A Szekszárdi Civil Kerekasztal petíciója

Az önkormányzati választás előtti helyzet lehetőséget kínál a mérlegkészítésre, az eltelt ciklus hozadékának, és az általunk választott képviselők munkájának értékelésére, a tanulságok levonására. Miután ezt megtettük, fontos feladatunknak tartjuk, hogy a közösen megfogalmazott emberi és társadalmi, erkölcsi és etikai értékeinknek hangot adjunk, és a közjót szolgáló javaslatainkat, kéréseinket és elvárásainkat a jelen képviselőjelöltjei, a jövő politikusai  figyelmébe ajánljuk.

Támogatjuk a jelenlegi kormány egységre, együttműködésre, a képviseleti és részvételi demokrácia harmóniájára törekvő szándékát, amennyiben az – a kinyilatkoztatáson túl – a mindennapok gyakorlatába is beépül.

Ennek érdekében a Szekszárdi Civil Kerekasztal az alábbi petícióval fordult Szekszárd város polgármester-, és képviselőjelöltjeihez.

A Szekszárdi Civil Kerekasztal képviseletében Dér Miklósné elnök

Tedd, hisz Teheted!

Szekszárd öt esztendővel ezelőtt csatlakozott az ÁRH országos akciójához. Az idei rendezvénysorozatot Horváth István, Szekszárd Megyei Jogú Város polgármestere nyitotta 20-án, hétfőn délután a Garay téren. Köszöntőjében az együttműködésre, a tolerancia fontosságára hívta fel a figyelmet, az összetartó társadalom elérése érdekében a különböző közösségek és társadalmi csoportok közötti bárbeszéd fontosságát hangsúlyozta.

Az idei állampolgárok hetének fő gondolata a rasszizmus és kirekesztés elleni fellépés volt. A csendes tiltakozás jeleként a Garay szobor mellett egy krétával rajzolt szív alakban gyújtottak gyertyát, mécsest a szekszárdiak, az elsőt a polgármester helyezte el.

Civil-kavalkád

A hétfői nyitó napon több tucat helyi civil szervezet mutatkozott be a téren. Zenés és táncos produkcióval lépett fel többek között a Csillag Show-Tánc Egyesület, az Ifjú Szív Német Nemzetiségi Egyesület, valamint a Tücsök Zenés Színpad fiatal tehetségei.

Remek hangulatot teremtett a Szekszárdi EXTRÉM Sport Egyesület break-tánc szakosztálya, akik ördögi ügyességgel és lendületes virtussal mutatták be nyaktörő mutatványaikat, de tapsvihar kísérte a Gemenc Tánc-Sport Egyesület és a Mozgásművészeti Stúdió műsorát is.

2010. szeptember 21-én kedden Berettyóújfaluban vettünk részt megyei diákönkormányzati közgyűlésen, ahol általános és középiskolás diákok vettek részt. A közgyűlés alkalmával lehetőség nyílt arra, hogy információval lássuk el a fiatalokat. Tájékoztattuk őket azÁllampolgári Részvétel Hetéről, arról hogy nekik, mint fiataloknak milyen lehetőségeik lehetnek. Az Életfa Önkéntes Centrum is jelen volt a közgyúlésen, és így az önkéntességről is kaptak tájékoztatást. A résztvevől száma megközelítőleg 15 fő volt.

2010. szeptember 22-én szerdán Debrecenben történt megrendezésre a megyei diák önkormányzati közgyűlés. Az előző naphoz hasonlóan, tájékoztattuk őket az önkéntességről és az Állampolgári Részvétel Hetéről. A jelenlévő fiatalok többsége középiskolás volt, így az érdeklődés nagyobb volt mint Berettyóújfaluban. Az előadások alkalmával felhívtuk figyelmüket az Add tovább! -mozgalomra is, és a honlapot ajánlottuk figyelmükbe. A közgyűlésen való részvételünket a Köz-Pont Ifjúság Egyesület tette lehetővé. A résztvevők száma megközelítőleg 40 fő volt.

2010. szeptember 23-án egy kerekasztalbeszélgetést szerveztünk az ÉLetfa Segítő Szolgálat Egyesület irodájában. A beszélgetés témája: Fiatalok helye az állampolgári részvételben. A részvevő fiatalok elmondták, hogy nehéz társaikat mozgósítani, kifejtették az okokat,s azt hogy mi lenne ennek a megoldása. Nehezen lehet megtalálni azokat a fiataloka, akik szabadidejüket, hasznosan szeretnék eltölteni. 4+1 kategóriába sorolták be kortársaikat (“Fórumosok”, otthon ülők, elvontak, tanulósok, és a plussz 1 csoport az, aki tenni akar, és tesz is). Azinformáció befogadása problémát jelent számukra. Sok esetben nem olvassák el a tájékoztató szórólapokat, plakátokat. Úgy gondolják, figyelemfelkeltő módszerekkel kellene nekik isnformációt nyújtani. Fontosnak találták hogy egy rndezvényen belül minden célcsoport részt tudjon venni, tehát ne csak egy-kettő célcsoport számára szervezzenek ifjúsági programokat. A beszélgetésen való résztvevők száma 7 fő volt.

A nap folyamán, az Informatikai Karon kérdőíveztek az önkénteseink.

Murzsa Csilla-Lánczi Ferenc